2.

Későn mentem haza Diától, így nagyon fáradt voltam, mikor reggel keltem.
Enni nem volt időm, mert el is aludtam egy kicsit. Sokszor előfordul, hogy nem eszek, mert pörgés van.
Gyorsan hívtam egy taxit, és amíg kiért, addig elkészültem.
Ilyenkor nem szoktam sminkelni, mert a fotózáson úgy is kisminkelnek, és fésülködni is csak minimálisan szoktam, vagy csak felkötöm a hajam.
Ma fehérnemű fotózásom volt, aminek egyáltalán nem örültem, mivel az ilyen munkáimon, gyakran a fotós egy perverz állat. Ez bizony ma is így volt.
Egész nap, ha be akart állítani valahogyan, odajött és elkezdett tapizni. Próbáltam minél jobban elhúzódni, de ez nem mindig sikerült.
Estére teljesen ki voltam mint fizikailag, mint lelkileg.
Mikor öltöztem hívott Dia.
- Szia! Nincs kedved ma is átjönni vacsorára? A srácok hoznak kaját a Nando's-ból és ők is itt esznek.
- De, átmegyek. Végre valami jó dolog a mai napban.- mondtam nyomottan.
- Miért volt rossz napod?
- Fehérnemű fotózás...
- Ó, értem. Sajnálom. De minden oké?- kérdezte aggodalmasan.
- Persze, persze. De azt hiszem megjött a taxi, úgyhogy megyek. Sietek, szia!
- Szia.
Kiszaladtam az esőbe, ami rendesen rákezdett és bepattantam a taxiba. Bediktáltam Dia címét, majd hátradőltem.
Csak néztem, ahogy az eső lecsorog az ablakon, és hírtelen nagy hiányérzetem támadt. Otthon, Magyarországon, talán ott is éppen esik az eső. Talán a 2 éves unokahúgom kint van és éppen beleugrik egy pocsolyába és talán a nővérem éppen rászól, hogy hagyja abba, mert megfázik, majd ő is vizes lesz és elkezd a kicsivel játszani. Talán apa éppen most ér haza, talán épp most ülnek asztalhoz anyával, hogy vacsorázzanak... Elszorult a szívem, a torkomban pedig nagy gombócot éreztem.
Szeretek itt lakni, sosem szeretnék innen elköltözni. Londonba élni mindig is az egyik legnagyobb álmom volt. De még csak 18 éves vagyok. Annyira hiányzik a családom. A sok munka mellett, beszélni is alig van időm velük, és már hetek óta azt tervezem, hogy mikor tudnék hazautazni.
Miközben ezen gondolkodtam, megérkeztünk. Gyorsan kifizettem a fuvart, aztán kipattanva az autóból, a kapuhoz siettem. Felcsöngettem, majd miután kinyílt a kapu csuron vizesen beléptem. Fel szaladtam az elsőre és bekopogtam.
Harry nyitott ajtót. Hirtelen meglepődtem, pedig tudtam, hogy itt vannak, csak nem számítottam rá,hogy ő nyit ajtót.
- Nem jössz be?- mosolygott.
Beljebb léptem és láttam mekkora a felfordulás. Niall a hűtő előtt ült és mögötte Dia állt. Kaját kerestek. Eközben Liam tv-t nézett, Zayn meg Louist kergette, de azt nem tudtam kideríteni, hogy miért.
- Te jó ég!- csodálkoztam el.- Ti nem vagytok fáradtak?- kérdeztem. Elvileg nekik is ma fotózásuk volt.. mondjuk Diával merőben más lehetett, mint nekem.
- Ne aggódj, nemsokára mindenki ki fog dőlni.- mondta Harry nevetve.
Kiderült közben, hogy a srácok megfelejtkeztek a kajáról, így már értettem a hűtőben gubbasztó Niallt és Diát. Nem bírták ki, amíg megérkezik a kaja, amit rendeltek.
Mivel Dia elég jól ismer, ő rendelt nekem is, természetesen a kedvencemet.
Miután mindenki lenyugodott, letelepedtünk Dia nappalijába és beraktunk egy filmet.
Jól nézhettünk ki, két lány középen. A bal oldalamon Dia, a jobb oldalamon Harry ült.
Egyáltalán nem emlékszem már a film közepére sem, mert körülbelül kezdés után 15 perccel bealudtam. Mindenki kényelmesen ült, vagy elfeküdt valahol a szobában, és mikor felébredtem a film végén, akkor vettem észre, hogy én történetesen Harry vállán aludtam.
Mikor kinyitottam a szemem, Hazz gyönyörű mosolyával találtam szembe magam.

- "Jó reggelt!" Vége a filmnek.

- Jujj, bocsánat, hogy téged használtalak párnának.- szégyelltem el magam hirtelen.

- Semmi baj.- mosolygott.

Felkeltem, majd elköszöntem a srácoktól, mert ők indultak. Mikor éppen Liamet öleltem meg, fél szememmel láttam, hogy Dia meg Niall milyen szorosan ölelik egymást. Csak álltak ott, olyan kis édesek voltak.

Végül elindultak a fiúk, én meg ott maradtam, mert nem volt kedvem hazamenni, és holnap egyikünk sem dolgozott.

-Láttam ám, hogy mennyire összefonódtatok Niallel.- mondtam Diának vigyorogva.

- Mi..? Nem tudom miről beszélsz.- tette a hülyét. Erre fogtam a párnát, amin éppen feküdtem és jól fejbe vágtam vele. Onnantól nemhogy párnacsata, inkább párna világháború vette kezdetét.