2.

Későn mentem haza Diától, így nagyon fáradt voltam, mikor reggel keltem.
Enni nem volt időm, mert el is aludtam egy kicsit. Sokszor előfordul, hogy nem eszek, mert pörgés van.
Gyorsan hívtam egy taxit, és amíg kiért, addig elkészültem.
Ilyenkor nem szoktam sminkelni, mert a fotózáson úgy is kisminkelnek, és fésülködni is csak minimálisan szoktam, vagy csak felkötöm a hajam.
Ma fehérnemű fotózásom volt, aminek egyáltalán nem örültem, mivel az ilyen munkáimon, gyakran a fotós egy perverz állat. Ez bizony ma is így volt.
Egész nap, ha be akart állítani valahogyan, odajött és elkezdett tapizni. Próbáltam minél jobban elhúzódni, de ez nem mindig sikerült.
Estére teljesen ki voltam mint fizikailag, mint lelkileg.
Mikor öltöztem hívott Dia.
- Szia! Nincs kedved ma is átjönni vacsorára? A srácok hoznak kaját a Nando's-ból és ők is itt esznek.
- De, átmegyek. Végre valami jó dolog a mai napban.- mondtam nyomottan.
- Miért volt rossz napod?
- Fehérnemű fotózás...
- Ó, értem. Sajnálom. De minden oké?- kérdezte aggodalmasan.
- Persze, persze. De azt hiszem megjött a taxi, úgyhogy megyek. Sietek, szia!
- Szia.
Kiszaladtam az esőbe, ami rendesen rákezdett és bepattantam a taxiba. Bediktáltam Dia címét, majd hátradőltem.
Csak néztem, ahogy az eső lecsorog az ablakon, és hírtelen nagy hiányérzetem támadt. Otthon, Magyarországon, talán ott is éppen esik az eső. Talán a 2 éves unokahúgom kint van és éppen beleugrik egy pocsolyába és talán a nővérem éppen rászól, hogy hagyja abba, mert megfázik, majd ő is vizes lesz és elkezd a kicsivel játszani. Talán apa éppen most ér haza, talán épp most ülnek asztalhoz anyával, hogy vacsorázzanak... Elszorult a szívem, a torkomban pedig nagy gombócot éreztem.
Szeretek itt lakni, sosem szeretnék innen elköltözni. Londonba élni mindig is az egyik legnagyobb álmom volt. De még csak 18 éves vagyok. Annyira hiányzik a családom. A sok munka mellett, beszélni is alig van időm velük, és már hetek óta azt tervezem, hogy mikor tudnék hazautazni.
Miközben ezen gondolkodtam, megérkeztünk. Gyorsan kifizettem a fuvart, aztán kipattanva az autóból, a kapuhoz siettem. Felcsöngettem, majd miután kinyílt a kapu csuron vizesen beléptem. Fel szaladtam az elsőre és bekopogtam.
Harry nyitott ajtót. Hirtelen meglepődtem, pedig tudtam, hogy itt vannak, csak nem számítottam rá,hogy ő nyit ajtót.
- Nem jössz be?- mosolygott.
Beljebb léptem és láttam mekkora a felfordulás. Niall a hűtő előtt ült és mögötte Dia állt. Kaját kerestek. Eközben Liam tv-t nézett, Zayn meg Louist kergette, de azt nem tudtam kideríteni, hogy miért.
- Te jó ég!- csodálkoztam el.- Ti nem vagytok fáradtak?- kérdeztem. Elvileg nekik is ma fotózásuk volt.. mondjuk Diával merőben más lehetett, mint nekem.
- Ne aggódj, nemsokára mindenki ki fog dőlni.- mondta Harry nevetve.
Kiderült közben, hogy a srácok megfelejtkeztek a kajáról, így már értettem a hűtőben gubbasztó Niallt és Diát. Nem bírták ki, amíg megérkezik a kaja, amit rendeltek.
Mivel Dia elég jól ismer, ő rendelt nekem is, természetesen a kedvencemet.
Miután mindenki lenyugodott, letelepedtünk Dia nappalijába és beraktunk egy filmet.
Jól nézhettünk ki, két lány középen. A bal oldalamon Dia, a jobb oldalamon Harry ült.
Egyáltalán nem emlékszem már a film közepére sem, mert körülbelül kezdés után 15 perccel bealudtam. Mindenki kényelmesen ült, vagy elfeküdt valahol a szobában, és mikor felébredtem a film végén, akkor vettem észre, hogy én történetesen Harry vállán aludtam.
Mikor kinyitottam a szemem, Hazz gyönyörű mosolyával találtam szembe magam.

- "Jó reggelt!" Vége a filmnek.

- Jujj, bocsánat, hogy téged használtalak párnának.- szégyelltem el magam hirtelen.

- Semmi baj.- mosolygott.

Felkeltem, majd elköszöntem a srácoktól, mert ők indultak. Mikor éppen Liamet öleltem meg, fél szememmel láttam, hogy Dia meg Niall milyen szorosan ölelik egymást. Csak álltak ott, olyan kis édesek voltak.

Végül elindultak a fiúk, én meg ott maradtam, mert nem volt kedvem hazamenni, és holnap egyikünk sem dolgozott.

-Láttam ám, hogy mennyire összefonódtatok Niallel.- mondtam Diának vigyorogva.

- Mi..? Nem tudom miről beszélsz.- tette a hülyét. Erre fogtam a párnát, amin éppen feküdtem és jól fejbe vágtam vele. Onnantól nemhogy párnacsata, inkább párna világháború vette kezdetét.

1.

Mint minden nap, ma is korán keltem és fotózásra mentem. Azzal az egy külömbséggel, hogy ma Dia volt a fotós. Ilyen még sosem fordult elő, pedig szerintem tök kézenfekvő lenne. Lényegében neki saját modellje, nekem pedig saját fotósom van.
Mivel együtt mentünk, munka előtt lementünk a Starbucksba. Nagyon szeretünk ott ülni az ablaknál, látni ahogy kint esik.. gyönyörű.
- A mai fotózás mindkettőnk számára nagyon izgalmas lesz.- mondta Dia sejtelmesen.
- Miért?- érdeklődtem.
- Férfi modellek.- kacsintott.
- Már dolgoztam férfi modellekkel, és ha jól tudom te is.
- De nem ilyenekkel.- nevetett. Valamit tudott, amit én nem. Nagyon kíváncsi lettem, de nem akart többet elárulni.
Hívtunk taxit és elindultunk a stúdió felé. Miközben beszélgettünk, teljesen megfelejtkeztem a kávézóban folyt társalgásunkról. Mikor odaértünk, én elmentem öltözni, Dia pedig elkezdte beállítani a fényképezőgépét, a fényeket, meg minden ilyesmit.
Készen voltam az öltözéssel és kiléptem az öltözőből, majd megpillantottam, a dolgot... vagyis az férfi modelleket, akikről Dia a kávézóban beszélt.
Az biztos, hogy ilyen fotózásunk még soha nem volt. Ott álltak öten, nekem pedig egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam.

Én Directioner vagyok, ami most nagyon elő akart törni  belőlem.

Mielőtt kiköltöztünk volna, a régi szobám fala tele volt 1D poszterekkel, de azokat ide nem hoztam.

Dia már elkezdte a fotózást, így én lassan mellé sétáltam. A fiúk nagyban bohóckodtak.

-Ó, Bella megjöttél.- kiáltott fel Dia, majd odahúzott a fiúk elé.- Bemutatom nektek a mai lány modellemet és egyben a legjobb barátnőmet.

A srácok egyenként bemutatkoztak. Sorban fogtam meg Niall, Louis, Liam, Zayn, majd Harry kezét.

 Mindannyiuk szemébe néztem, de sokáig nem tartott ez a pillanat, mert folytatni kellett a fotózást.

Amolyan legjobb barátnős, hülyülős képeket készítettünk, ami nem volt a nehéz.

Annyit nevettem, mint még fotózáson soha,

Pedig már bohóccal is volt dolgom.:'D

Ebédidőt is volt időnk tartani, így hoztak fel nekünk mindenféle finomságot. Le nem mehettünk, mert a rajongók letámadták volna a srácokat és nem tudtunk volna nyugodtan megebédelni.

Már ha nyugodtnak lehet nevezni, hogy alig bírtam enni, mert folyton csak nevettem.

Na nem így volt ezzel Niall. Annyit evett.. én tudtam, hogy sokat eszik, de valahogy nem tudtam elképzelni a mennyiséget. Hát most már sikerült.

Este hatra végeztünk, befejeztük a munkát, és gondoltuk beülünk valahova vacsizni. Bár fennállt az a veszély, amiért ebédelni sem klső helyszínre mentünk.

-Akkor gyertek fel hozzám. Elég nagy lakásom van.- mondta Dia.- Rendelhetnénk pizzát.

- Remek ötlet.- mondta Liam.

- Én egy családi pizzát kérek.- kiabálta közbe Niall.

Felmentünk Diához és miután megjött a pizza, mindannyian felfaltuk az részünk.

Niall tényleg megevett egy családit!

A srácoknak menniük kellett, de én még maradtam, hogy meg tudjuk beszélni Diával a mai napot.

- Akkor holnap találkozunk fiúk.- mondta Dia, mikor kikísérte őket.

- Holnap is őket fotózod?- kérdeztem, mikor visszajött.

- Igen. De holnap, már csak őket. Ne aggódj, más lány nem lesz ennyire szerencsés, mint te.- nevetett.

Egy kicsit azért csalódott voltam, amiért holnap már én sem kellek a képekhez, de tudtam, hogy most egy hosszú barátság vette kezdetét.

Bemutatkozás

Sziasztok!
Bella vagyok. Nemrég költöztem ki Londonba a legjobb barátnőmmel. Nem egy lakásban lakunk, de csak egy sarokra egymástól.
Modellkedem, amit már azelőtt elkezdtem, hogy kiköltöztem volna. Eredetileg főiskolára járás céljából jöttem, de végül módosultak a dolgok, amit egyáltalán nem bánok.
Sportos lány vagyok, régen kézilabdáztam, de mióta rendszeresen fotózásokra járok dolgozni, ezt nem tehetem meg. Így marad az edzőterem és a futás.

 

Ő pedig a legjobb barátnőm. Diana. De én csak Diának szólítom.

Utálja ha őt fotózzák, ezért is lett fotós. Pedig gyönyörű, én úgy vélem ugyan úgy való a lencse másik oldalára is.

Elképsztően jó képeket csinál.

Mindkettőnk karrierje beindult, főleg mióta kiköltöztünk.

Dia nem szereti a sportot, imád enni és lustulni.Ami egyáltalán nem látszik meg rajta.



 



Mióta idekint élünk olyan dolgok történtek és történnek velünk, amiről álmodni sem mertem volna, de megtörténtek.
Így én aztán mondhatom, hogy higgy az álmaidban!